A felületkezelés kulcsfontosságú az óragyártásban.
Amikor a gyártók arról döntenek, milyen anyagokat használjanak fel egy-egy óratok vagy óraszíj elkészítéséhez, több tényezőt is figyelembe kell venniük, mérlegelniük. Úgymint költségek, a használat célját, a kívánt szín elérése és a megcélzott súly. Ezen kívül meg kell fontolóra kell venniük a különböző anyagok esetleges hátrányait is. A titán például erős, nagyon könnyű, tartós anyag, nem korrodálódik, nem okoz allergiát (sokan nem viselhetnek rozsdamentes acélt nikkel allergia miatt), és a rozsdamentes acéllal ellentétben ezt nem károsítja a sós víz. Ennek a kombinációnak köszönhetően a titán nagyszerű alapanyag búvárórákhoz, ám hátránya, hogy a felületi keménysége viszonylag alacsony, ami azt jelenti, hogy könnyen karcolódik.
Egy módszer, amivel meg lehet változtatni egy anyag felületi tulajdonságait a PVD (Physical Vapor Deposition) technológia, illetve ezt jelenti még az IP (Ion Plating – ionos bevonás) jelölés is, amely a PVD technológia egyik fajtája. A PVD folyamat során a tárgyat a bevonáshoz egy semleges környezetbe helyezik, felhevítik 400 °C körüli hőmérsékletre (folyamattól függően), és tulajdonképpen beszórják annak az anyagnak a molekuláival, amivel be akarják vonni. Ez az általános folyamat, ám több egymástól kissé eltérő variáció is létezik még, mint például a töltéssel rendelkező ionok használata az IP bevonásnál.
Az eljárási fizikai alapjai:
A PVD eljárásokban a gázfázis átalakítandóvegyületet vagy nem tartalmaz, vagy a meglévővegyület bomlása még gázfázisban megtörténik fizikai úton.
- A felületre juttatott aktív ionok és semleges atomok mellett nagyenergiájúionok is segítik a kiválást
- A munkadarab hőmérséklete 550oalatt van, léteznek alacsony hőmérsékletűeljárások is, ezáltal az előzetes hőkezelés paraméterei nem változnak
